Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kuvasz

2010.04.21

 

Kuvasz

 

 

Kép Testtömeg: 30-52kg

Marmagasság: kan 71cm, szuka 66-70cm

Színválaszték: Fehér

Ország: Magyarország
 
 
Mindenes kutya.
Származása, kialakulása. A kuvasz őseredetét is, mint minden ősi pásztorkutyánkét, homály fedi. Nomád pásztorkodó őseinknek a csordák és ménesek, majd a nyájak és kondák védéséhez szükségük volt nagytestű, bátor, félelmet nem ismerő, őrző-védő pásztorkutyára. Az ilyen irányú szükség alakította ki a két nagytestű őrző-védő pásztor­kutya-fajtánkat: a kuvaszt és a komondort. A régmúlt idők örök titka marad, hogy ez a nagyjából azonos használatú két kutyafajta milyen alkalmazási módnak, esetleg területi megoszlásnak, vagy talán szokásnak köszönhette évezredes egymás melletti fennmara­dását. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy e két fajtát összekeverni, egymásból szár­maztatni nem szabad. Mindegyik fajta különböző rokonsága, kitenyésztettsége, átörö­kítési biztonsága a tanúság az önálló fajta és az ási származás mellett. A történeti leírásokban, a reánk maradt emlékek értékelésekor nagymértékben zavarólag hat a két fajta azonos használata, megegyező színe és nagysága. Abból is sok félreértés szárma­zott, hogy a pásztor, aki évezredeken át tenyésztette e fajtákat, „nem adott róluk stan­dardot", még csak nevüket sem rögzítette egységesen; de a célnak megfelelően szelek­tálta, tenyésztette. Azok az egyéb foglalkozást űző emberek pedig, akik e kutyákkal őrző-védő munkájuk gyakorlása közben „közelebbi kapcsolatba kerültek", legtöbb­ször nem értettek a kynológiához, s nem is annyira a pontos meghatározást követték,
hanem a felületes szemlélet, az általános szokás, a hiedelmek eredőjeként hag; hátra írásos emlékeiket e kutyafajtákról.

A kuvasz kutyáról fennmaradt emlékek, leírások, utalások a legzavarosabbak. A zavar oldali: különböző nevekkel illették a kuvaszt, vagy a kuvasz név alatt mást-mást értettek. Hívták ezt a fajtát farkasebnek, kovasznak, magyar komondornak, házi kuvasz vagy par kutyának, magyar simafejű komondornak stb. Kuvasz névvel jelölték viszont általában a kutyát vagy a pásztorkutyát értették alatta, sőt a pumit is leírták kuvasz név alatt. Raitsitsé az érdem, aki kutatásai alapján kiderítette, hogy a „kuvasz" név használata az ősi és a helyes, pásztorkodás idejében ez a név jelölte ezt a fajtát. Az 1660-ból maradt irodalmi mű a kuvaszt mint fajtát említi (Zrínyi M.).

Kövessük most már nyomon a kuvasz pásztorkutyát, amint az elődeinkkel feltűnik Európát illetve Magyarországon. Feltehető, hogy a népvándorlás idején már őseink birtokában volt. A török-tatár „kavasz" szó hangtani közelsége (amely ugyan nem kutyát, de őrkatonát lent) is bizonyíthat emellett. A kunok magukénak vallják e fajtát. Mátyás király idejében (145 1490) udvari vadászatokon használták, s kitenyésztett példányai a főemberek ajándéktárg voltak.
A török hódoltság idején a törökök hasonló jellegű és szolgálatú kutyája is keveredhetett vele. Ezután a fajta változatlan jellegben tenyészett tovább. A fajta tisztaságát nem zavarta, hogy volt egy időszak, amikor „kuvasz kutya" név alatt korcs, jellegtelen ebeket értettek.
Eredeti használata és szolgálatának változása. A nomád pásztor, majd később a pásztorkodó állattenyésztő egyik fő ellensége, vagyonának tizedelője a farkas és a szegénylegény volt. Ellenük kellett védeni az állatokat. A védelemre a pásztor nem volt elég éber, és nem volt elég gyors. Ezért ezt a munkát őrző-védő pásztorkutyái látták el. Mindenütt, ahol a mi viszonyaink megegyező körülmények mellett pásztorkodás folyt, fellelhető az erős, nagytestű őrző-védő pásztorkutya. A farkas rendszerint éjszaka támadott. Éjszaka nagyobb a kárvallás. Az éjszakai viaskodásban a fehér vagy fehéres színű kutyájának nagyobb hasznát vette a pásztor: nem téveszthette össze a farkassal. E tény amellett bizonyít, hogy nem véletlenül fehér mindkét őrző-védő pásztorkutya-fajtánk.
A kuvasznak munkája végzéséhez jó szimatra, támadó kedvre, meg nem hátráló bátorságra, s mindenekfelett acélos izmokra volt szüksége. Mondják, hogy a pásztorok főleg hússal etet kutyáikat, s a kölyköknek szánt húst felkötötték, hogy a tépés és marcangolás mind a végtagok, mind a hát, de elsősorban a nyak és a pofák izomzatára és a fogazatra erősítő, kifejlesztő ha­tású legyen.
A kuvasz kevésbé terelt, inkább védett, s vadászott az ellenségre. Ez a tény magyarázza erőt sugárzó, tetszetősen megnyúlt formáit. A farkast biztonságosan kellett legyőznie. Hatalmas tépő fogazatra, acélos izomzatra, és legalább az ellenség mozgékonyságára volt szüksége. Tet­szetős formája, jó szimatja, rövid szőre és nagy teste következtében tűnhetett fel Mátyás király idejében, s ezért alkalmazták az udvari vadászatokon is.

Amikor a XIX. században a pásztorkodás helyett kulturáltabb állattenyésztés fejlődött, megszűnt a kuvasz munkaterülete. A tereléshez nem kell erős fogazat és hatalmas állkapocs. A ku­vasz beszorult a majorságba, a faluba. A tanyának, a portának az őrzője lett. Történetének ez volt a kritikus időszaka, amely egészen az 1910-es évekig húzódott. A pásztoroknak a nyáj mellett külön-külön zárt világuk volt. Viszonylag könnyű ott fajtatisztán fenntartani a kutyát. Egészen mások a körülmények a majorokban, és fokozottabban eltérők a viszonyok a falvakban. A vi­déki kúriákban ugyancsak fajtatisztán maradt fenn a kuvasz. A falvakban ellenben igen nagy volt a rendszertelen keresztezés veszélye. Ez az az időszak, amikor kuvasz névvel a keresztezett, korcs ebeket is jelölték.
Új környezetében a kuvasz mint házőrző is jól vizsgázott. Megvesztegethetetlen védője lett a portának. Komoly megjelenése, nagy termete, mély, öblös hangja tekintélyt követelt. Nem csahol, feleslegesen nem szaladgál, de tudja, hogy mi tartozik a házhoz, és rendíthetetlenül védi azt.

A rendszeres tenyésztés kezdete. A kuvasz kitenyésztettségét, nagy átörökítő képességét mi sem­bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a rendszeres tenyésztés nélkül egy évszázad alatt is fenn tudott maradni. Az 1905-ös évben indult meg az a szélesk örű irodalmi vita, amely általá­nosságban pásztorkutya-fajtáink újratenyésztését tűzte ki céljául. A kuvasznál azonban sokkal nagyobb jelentőségű volt e megújulás. Végérvényesen tisztázódott a kuvasz név körüli visz­szásság. (Működött például külföldön egy Komondor Egyesület, amely tulajdonképpen fajta­tiszta kuvaszokat tenyésztett.) Elkészítették a kuvasz standardját, és az utolsó pillanatban, szinte a kiveszés előtt rendezték az állományt. Buzzi, RAITSITS, majd Abonyi, Anghi, Márki munkálkodtak a kuvasz megmentésén. Falvak szervezkedtek s rendezkedtek be kuvasztenyész­tésre. E munka eredményeképpen a 30-as években már sok és szép kuvaszunk került exportra. Németország importált legtöbbet, ahol egyesületbe tömörültek a tenyésztők. Hollandiába és Svájcba is került kuvasz. Csehszlovákiának és Romániának van még ezenkívül kuvasza.
A jó úton haladó kuvasztenyésztésünket a második világháború csaknem teljesen tör retette. A kuvasz félelmet keltő megjelenése, rendíthetetlen bátorsága majdnem a faj vesztét okozta. Nagyon kevés egyede élte túl a háborút. Csak a 60-as évek elejére jut tunk el addig, hogy mind a kiállításokon, mind a tenyésztésben a jó fajtajellegű, tetszetős példányok ismét szerepelnek.

A kuvasz x komondor keresztezés kérdésével két okból szükséges foglalkozni. Egyré tisztázásra szorul, hogy kuvasz-komondor keresztezést célirányosan, vagy rendszeresen végeztek-e nálunk. Akad ugyanis külföldi szerző, aki úgy tünteti fel kuvasz- és komondortenyésztésünket, hogy ezek rendszeresen keveredtek egymással. Másrészt ugyancsak külföldi szerzők azt a véleményüket nyilvánították, hogy a kuvasz az ősi komondor és helyi kutyafajták keresztezési termékeként állt elő.
Az első feltevést a mi szakíróink is táplálták, amikor fajtajelleg-hibás kuvasz vagy komondor képeket közöltek, leírván véleményüket, hogy az egyed bizonyára e két faj keresztezési terméke, s azért nem mutatja biztonsággal egyik fajta jellegét sem. Ilyen hibás fajtajellegű egyedeket minden kutyafajtában lehet találni. Megállapíthatjuk ez szemben azt, hogy a pásztorok kezén teljesen különálló jellegben maradt fenn a két fajta, és keresztezésük sohasem volt cél. Ennek a legjobb bizonyítéka a fajtatiszta utántenyésztés, mert fajtatiszta kuvasz-párosításból sohasem lát napvilágot komondor vagy komondor jellegű kölyök. A szabály fordítottja ugyanígy helytálló a fajtatiszta komondorral. Fajtáink rendszeres újratenyésztésének öt és fél évtizedes múltja van csak, tehát a hasadás lehetősége még meglenne.
A másik kérdés tisztázásához - hogy a kuvasz a komondorból származik kereszte útján - gondoljuk meg, hogy a két fajta vérmérsékletében, alaptermészetében, fejalt tóban, testfelépítésében, szőrzetében mennyire eltérő. A kuvasz nem áll egyedül mint fajta, hanem saját rokonságához hasonlít inkább, s ugyanúgy a komondor is a teljesen eltérő, saját rokonaihoz áll közelebb.

Rokonai. Ha a kuvasz fajtajellegéül a tipikus fejformát, a jellemző szőrzetet, a 70 cm körüli testnagyságot és a nyáj védelmére kitenyésztett voltát fogadjuk el, és megnézzük Ázsia és Európa pásztorkutya-fajtáit, akkor a következő rokonság tűnik fel. Ázsiát a, tibeti kutya, a kaukázusi hegyi kutya vagy a tatár juhászkutya jellegében a kuvaszt mintázza. Színük sárgásfehér vagy krémszínű. Olaszországban az Abruzzok pásztorainak kutyája, a campagnei pásztoreb, a spanyol Pireneusok pásztorebe, a Kisázsióban fellelhető pásztorkutya oly nagy hasonlatosságot mutat a kuvasszal, hogy összetéveszt­hetők. Közülük némelyeket vadászatra, főleg farkasvadászatra használtak. A régi porosz pásztorkutya, az adenni pásztorkutya ugyancsak kuvasz jellegű volt. Egy francia festő XVII. századbeli farkasvadászatának két kutyája tipikus kuvaszt mutat.
E fajták nagy része a pásztorkodás rendszerének változására kipusztult vagy átalakult. Napjainkban már csak kevés maradt fenn közülük, de a régi képek és leírások ékesen tanúskódnak e fajták nagy elterjedtségéről és fontosságáról, s bizonyítják az évezreden át fennmaradt jelleget.
­
Szabványosítás: A rendszeres tenyésztés szervezésekor kitűnt, hogy az egyedek szárma­zási nyilvántartását,.tenyésztését nem lehet már a „pusztára" bízni. Felmerült annak a szükségessége, hogy a puszták hasznös kutyafajtáit törzskönyvbe vegyék, fajtajellegüket megállapítsák (standardizálják).
A kuvaszt 1924-ben törzskönyvezték először. Első fajtaleírását 1905-ben állították össze, majd 1909-ben, 1915-ben és 1921-ben átdolgozták. Az utóbbit Raitsits készítette, s ennek alapján virágzott fel a kuvasz tenyésztése.

A kuvasz mintaleírása:
Összbenyomás. A kuvasz általában 70 cm magas, nagy kutya. Külső formája tetszetős, nemességet, de ugyanakkor erőt, bátorságot árul el. Testtájai arányosak, nem túlságosan megnyúltak, de nem is zömökek. Szikár izomzattal telt formái küzdőképességről tanúskodnak. Csontozata erős, tömeges, de sohasem durva. ízületei szikárak. Száraz feje, mandulavágású, ferde szeme értelmet és hűséget mutat. Mély mellkasa, szabályos lábszerkezete, enyhén csapott felső vonala kitartó, fáradhatat­lan mozgásképességről tanúskodik. Törzse a négyzettől csak kissé eltéri, fekvő téglalap. Jól fejlett, hatalmas fogsora, széles rágóizomtájéka a múlt küzdelmei alapján szelektáló­dott ki. Színe fehér, szőrzete hullámos, erős, jellegzetes kuvasz-szőrzet. Bőre söt mentő. Mozgása térölelő, oldalozó ügetés. Hangja mély, morgó ugatás.
Jó szimatú, tanulékony. Õrző-védő munkára könnyen kiképezhető. Hűséges, de kedveskedő fajta. Támadása veszélyes. A durva fenyítés, bántalmazás fékezhetetlenné teszi.

A testtájak ismertetése.
A fej. A kuvasz egész testi felépítettsége tetszetős, de leg tősebb a feje. Formájában, szőrözöttségében, tájékainak alakulásában oly sok harmónia, nemesség és erő van, hogy nem véletlenül ez a kutyafajtánk örvendett legnagyol földi keresletnek. (Volt idő, amikor szinte a fajta létét veszélyeztette ez a nagy kereslet.)
A fej formája felülről nézve: koponyája megnyúlt, nem oly széles, mint a komondoré, de nem is olyan hosszú, mint az agaraké. A fej hossza a marmagasság 42-46%-a. Köze­pes szélességi mérete mellett hosszúsága dominál. Az orrtükör felé enyhén keskenyedik, de nem hegyesedik el. A fejtető széles, a fej legmagasabb pontját alkotja. Egyenes vonalá­ból erednek a fülek. Homloka hosszú, enyhén lejtős és enyhén domborodó; közepén a hosszanti árok kifejezett. A szemboltívek közepesen fejlettek. Az orrhát határo­zottan elkeskenyedő, de nem orsószerű, a homlok hosszanti árka a belső szemzugok után az orrhátra is folytatódik, és ez szélesíti a fejet. Az orrtükör tompán és nem elhegye­sedően lemetszett.
A fej formája oldalról nézve: a fejtető enyhe domborulattal folytatódik a homlokban. A közepesen fejlett szemboltívek, az erősen ki nem domborodó homlok következtébe stop-vonal enyhe lejtésű, tágan ívelt, s ez a fejet nem darabossá, hanem igen harmo kussá teszi. Az orrhát egyenes. A szemek ferde vágásúak, mandula alakúak. A keske résű szempillák mindig jól zártak. Szeme élénkséget, gazdája iránt hűséget mutat, szivárványhártyája sötétbarna. A laza szemhéj súlyos hiba, amely hűen öröklődik, így nel tőle megszabadulni.
Az arcorri rész széles és hosszú. A pofa mély, izmos. Az orrtükör széles, az orrlyuk tágak. Fogazata erőteljes, jól fejlett, szabályos. A metszőfogak és a szemfogak kivételével a többi fedi egymást. A metszőfogak záródása ollós. A szemfogak akkor szabályo­sak, ha az alsó van előbb és a felső közvetlenül mögötte. A harapófogószerű záródás súlyos hiba, mert nincs a kutyának fogásbiztonsága. A kifelé dőlő metszőfogsor-ív nem­kívánatos. Az ajkak mindig feszesek, a fogsorra simulók. Szélük a szájszöglet közelében csipkézett. A lógó ajak idegen vér bekeveredésére utal.

A fül a fejtető síkjából vízszintesen ered. Tövében megtört. Felső harmada a fejtől kissé eláll, majd a fejhez simul. A fülkagyló tompa V alakú. Kissé húsos. Ha élénken figyel, a fülkagyló kissé meglebben, de sohasem felálló és nem hegyezi azt.

A nyak középhosszú, inkább rövid, erőteljes izomzatú, egyenes irányú. A szőrnyakörv a valóságnál jóval vastagabbnak mutatja. Mind a nyak, mind a fej a vízszintessel 25 -30°-os szöget alkot. Tarkója rövid, széles, így a fej az izmos nyakra szilárdan tűzött. Az izmos nyak széles torokjáratot biztosít, s észrevétlenül megy át a vállba és a szügybe. Az évezredes küzdelmekben az izmos, erős nyak fontos követelmény volt, mert a farkassal vívott harcban csak az ilyen egyedek maradhattak felül. Lebernyege nincs. A törzs felső vonalán a mar, a hát, az ágyék és a far összefüggő egységét értjük. Közös szilárd alapjuk a gerincoszlop. Feszes és enyhén lejtős ívet alkotnak. A kuvasz marja határozottan a hát síkja fölé emelkedik. A hosszú mar, a középhosszú hát, a rövid, feszes ágyék és a középhosszú, egyenes, gazdagon izmolt, széles far a kívánatos. Ezt a formát alakította ki a tartósan hosszú, ügető munkája.
A hosszú mar és középhosszú hát együtt garantálják a hosszú mellkast. A kuvasz tör­zsének mellkasi tájéka a domináló. A hosszú és mély, legalább a könyökbúb síkjáig ter­jedő mellkas kisebb mérvű laposság mellett is jól fejlett tüdőt és szívet rejt magában. A mellkas elülső határát alkotó szegycsont a vállbúbok elé tolódhat. Ezért szügye nem lapos, hanem inkább a középen előredomborodó. A túl széles szügy a dülöngélő moz­gás, vagy az elülső végtagnak a törzshöz laza fűzése folytán nemkívánatos. Az ilyen kuvasz rendszerint alacsony is.

A has alsó határvonala nem terjed a mellkas határvonaláig, hátrafelé kissé felhúzott.

A farok alacsonyan tűzött, hátrafelé észrevétlen folytatása az egyenes farnak. Kiegyene­sítve a csőnkig ér. Faroktartása lefelé irányuló, s a vége enyhén felfelé hajlik, de nem kunkorodik. Izgalmi állapotban legfeljebb az ágyék szintjéig emelkedhet, de még ekkor sem kunkorítja az ágyék vonala fölé. Ettől eltérő faroktartás hiba.

A nemiszervek épek, egészségesek, megfelelően fejlettek, működőképesek legye A rejtett heréjűség súlyos hiba. A péra kifolyástól mentes legyen.

Az elülső végtag
oszlopszerűen támasztja alá a törzset. A kuvasz mély és nem do mellkasa kedvez a lapocka dőltségének, s a feszes, de mozgékony lapocka- és felk zésnek. A könyök nem húzódik a mellkas alá, de nem is áll el tőle. A könyök alatti szabad végtag oldalról függélyes, a lábtő és a lábközép csak kis fokban tér el előz alkar egyenesétől. Ha az utóbbi tájak is függélyesek, úgy meredek az állás, ha pedig fokban hajlottak, úgy medvetalpú a kuvasz.

A hátulsó végtagja magasabbra állított, mint a német juhászkutyáé. A medence konccsont kb. 90°-os, a konc- és a combcsont, vagyis a térdízület 110-120°-os, a csánkízület 130-140°-os szöget alkot. A konc és a comb gazdagon izmolt. A csőnk széles, jedelmes, száraz. A lábközép függélyes helyeződésű. A hátulsó végtag állása szabályos és széles.

A mancsok szorosan zártak, gömbölydedek. Az ujjak között csak kevés rövid, durvább szőr van. A fattyúujjak, illetve körmök nemkívánatosak, eltávolítandók. Ízületei terjedelmesek, de nem burkoltak. Szárazak és tiszták. Az ízületekben a csontok, az inak vonala szembetűnő.

Bőr. A kuvasz bőre palaszürke, tehát sok sötét pigmentet tartalmaz. Közvetlenül szembetűnik a palaszürke bőr az orrtükrön, a szemhéj szélén, az ajkakon; ezek mindig feketék. Kívánatos, hogy a szájpadlás is egyöntetűen sötét színeződésű legyen, de eltűrne pigmentált foltokkal tarkázottsága. Az egészséges nyelv élénkpiros. A szőr alatt a bőr ugyancsak palaszürke; ez legjobban a has gyérebben szőrözött bőrén tűnik elő. A talppárna fekete vagy palaszürke. A körmök szürkés színűek vagy feketék. A szem szivárványhártyája sötétbarna. Némely egyed bőrpigmentjének mélysége (sötétsége) télen vagy takarmányozási hiba folytán változik, csökken - egyébként szabályos palaszürke. Kívánatosabb az állandóan sötét pigment, de az előbbi jelenséget még nem vehetjük hibának.

Szőrzet. Az egész fejet, a fület, a mancsokat rövid, egyenes lefutású, simuló sűrű fedi. Mindkét szabad végtag elülső és oldalsó felületének, valamint a hátulsó láb comb alatti tájainak szőrzete vagy ugyanolyan rövid, mint a fej szőre, vagy csak kevéssel hosszab. A törzset, a felkart, a combot, a farkat közepes - 4-12 cm hosszú -, tágan hullámos lefutású, sűrűn szőrtarajokat, léceket, forgókat alkotó, de nem nemezes, durva szálú szőr fedi. A durvább felszőrök aljában finomabb pehelyszálakat találunk. A nyak szőrzete szőrnyakörvet alkot, amely élesen elválik a fej rövid, sima szőrétől. A szőr­nyakörv lehúzódik a szügyre is, és mellsörényt képez. Mind az elülső, mind a hátulsó szabad végtag hátulsó részén végig hosszan hosszabb szőrzászlót találunk. A végtagokat­ egyébként 1-2 cm-es szőr fedi, a zászló pedig 5 -8 cm hosszú, sőt a comb há­túlsó részén ennél is hosszabb. A farok egész hosszában dúsan szőrözött. A farokvég alsó felületén találjuk a leghosszabb szőröket, 10-15 cm-esek. A kuvasz szőrzetében szennyeződés nem tapad meg, könnyen tisztán tartható.

Szín. A kuvasz kívánatos színe a fehér. Az elefántcsontszínű fehér árnyalat megengedett. A régi törzskönyvek, feljegyzések tanúsága szerint rőtes, ordas színű kuvasz is Találunk utalást feketére is. Már az első mintaleírás a fehér szín melett döntött, s ez általánosan elfogadott. Visszatérő színhibája a különböző árnyalatú sárgás tűzöttség, sárgás folt. Főleg a fülön, a faron találhatunk ilyeneket. Kiküszöbölendő hibának számít.

Mozgása. Lépése lopakodó, lassú, óvatosan súlyos. Oldalozó ügetése térölelő, lendületes, rugalmas. Nagyobb távolságokat, 25-30 km-t egyenletes ügetésben tesz különösebb fáradtság nélkül.

Értékmérő tulajdonságok.
Fajtajelleg. Az előbbiekben leírtak összessége adja a kuvasz fajtajellegét. Aki kuvaszt tenyészt, annak ezeket részletesen ismerni kell, mert a tenyészegyednek különösen hűen kell magán viselni a fajta jellemzőit.
A kuvaszfajta összességében kevés egyedet számol. Két súlyos megrázkódtatás, a használatváltozás és a második világháború igen megviselte a fajtát. Nagy a veszélye ­külföldön - keveredésének a hasonló jellegű egyéb fajtákkal. Ilyen átkereszteződés nálunk nincs, de egyebütt fellelhetjük a bernáthegyi és a pireneusi pásztoreb ha Ezeknek a keresztezéseknek nincs sok értelme; a fajta ezek nélkül fenntartható, a keresztezések viszont a fajtajelleget kívánják áldozatul. A kuvasz évezredes tenyészmúltja annyira homogénné tette a fajtát, hogy fajtatiszta továbbtenyésztése egyedül is alku minden hiba elkerülésére. Ezért a fajtajelleget minden tenyészegyedtől követeljük zárjuk ki a tenyészetből a fajtajelleget nélkülöző, nem vérszilárd egyedeket.

Másodlagos nemi jelleg. A hím kuvasz mindig nagyobb, mint a nőstény, vaskosabb tozatú. Nehezebb, erőteljesebb. Burkoltabbnak tűnő. Vadabb, támadóbb.
A nemből adódó jellegbeli különbözőséget nem ajánlatos megszüntetni. Arra elle ügyeljünk, hogy a kan ne legyen túl durva, lomha, lusta; a szuka ne finomodjE Mindegyik ivarú egyed a saját nemi jellegét mutassa, és ne a másikét. A finom kar durva szuka tenyésztésileg sem lehet jó partner.

Arányosság. A kuvasz teste arányos összhangban van. Õrző-védő munkára kialakult homogenitás jellemzi, amely az általánosan idealizált formától annyiban tér el, hogy a hatalmas fogsor, a mély, hosszú mellkas, a zömök nyak dominál. De ezek a kuvasz ré­szére létfontosságú testrész-alakulások nem teszik aránytalanná a testét. Harmónia és nemesség jellemzi a fajtát.

Fejlettség, izmoltság. Az egyedek fejlettségét a kívánatos vagy az átlagos méretadatok ismeretében tudjuk megfelelően bírálni. A kuvasz standard marmagassága bottal mérve: kan 71-75 cm, szuka 66-70 cm.
A standardméreteket követeljük meg a tenyészegyedektől, mert a fajtajelleghez ezek is hozzátartoznak. A kuvasz őrző-védő munkája is e méreteket támogatja. Ilyen szolgálat­ban testtömegével is hatni kell a kutyának.

Vérmérséklet. Amint azt tekintete is elárulja, élénk vérmérsékletű kutya. Munkája csak az ilyen egyedek fennmaradásának kedvezett. Ha keresztezéssel, idegen fajtákkal nem rontják a kuvasz vérmérsékletét, e téren nincs is semmi hiba. Gyakrabban inkább azzal az esettel találkozhatunk, hogy fékezhetetlen, állandóan támadó. Ennek a jelenségnek nem a túl élénk, ideges vérmérséklet az oka, hanem szinte mindig valami más magyará­zata van. Ha a láncon tartott, vagy mozgásban kis területre korlátozott kuvaszt vissza­térően és ok nélkül ingerlik, akkor mindenkiben ellenséget lát, és állandóan kész a táma­dásra. E jelenség mellett bizonyít az is, hogy ha az ilyen támadó egyedek utódait ember­séges körülmények között nevelik fel, úgy kezesek és könnyen taníthatók lesznek.

Szervezeti szilárdság. Az izomzat, a csontozat szilárdsága, az ízületek szikár tisztasága, a feszes bőr, mindmegannyi kifejezése a szilárd szervezetnek. A szilárd szervezetet azonban fenn is kell tartani. A kényeztető tartás, elhelyezés, hajtott nevelés áldozatul kívánhatja a szervezeti szilárdságot.

Kondíció. Kiállításra-csak közepes vagy jó kondíciójú állatot vigyünk. Ha rossz a kondíció, hibának tűnnek olyan testformák is, amelyeket jó kondíció esetében nem solnának. A kuvasz öreg korától eltekintve nincs túl jó kondícióban. Ez az tenyésztésileg sem kívánatos, és nem is tetszetős. Mindig ledolgozza a túl jó kondíciót. A gazdagon izmolt szervezet nem jelent túlkondíciót. Az ilyen egyedeknek nem túl széles a horpasza, és a hasa sem hengeres, mint a kövér kutyáknak.

Gyakrabban előforduló küllemi hibák. A tenyésztést szolgálja, ha összefoglalóan megemlítjük a kuvaszokon napjainkban gyakrabban előforduló hibákat, amelyek megszűntetése feltétlenül kívánatos, de amelyekkel szükségből még törzskönyvezik az egyedeket.
A fejen: rövid arcorri rész, erősebben domborodó koponya, gyengén fejlett szegy ívek, túl széles homlok, keskeny homlok, erősebb stop-vonal, kissé lógó szemhi kissé lógó ajak, a fejhez simuló fül, a fejtől elálló fül, aránytalanul kicsi fül, hátrac fül, egyenes metszésű szem, harapófogószerű fogazat.
A nyakon: aránytalanul rövid vagy hosszú nyak, kissé izomszegény nyak, magas illesztés.
A törzsön: hosszú törzs, laza vállak, puha hát, hosszú ágyék, kis terjedelmű. fűzött kas, keskeny vagy csapott, vagy izomszegény far, kunkorodó farok, izgalm'=. állap a felső vonal fölé emelkedő farok.
Elülső végtagon: szűk állás, tág állás, hátrahajlott lábvég, meredek állás, O-állás. Hátulsó végtagon: szűk állás, tág állás, gacsosság, hosszúkás mancsok. Mozgáshiba: dülöngélő járás.
Bőr, szőr hibái: világosszürke bőr, kisebb pigmenthiányok, világos foltok a szabad bőrfelületeken, világosszürke vagy sárga szem, egyenes lefutású, nyílt szőrzet, amely a kívántnál rövidebb vagy hosszabb. Sárgás színű szőrzet vagy sárgás foltok.
Az értékmérő tulajdonságok hibái: kissé heterogén szervezet, alaccsony termet. Nagy termet, gyengén izmolt test, bizalmatlan tekintet.

Súlyos hibák, kizáró okok. A fajtajelleg hiányát mutató egyedeket zárjuk ki a tenyésztés­ből. Olyan hiba, küllemi alakulás, amely öröklődése révén a fajta létét veszélyezteti, nem bocsátható meg. Ilyenek: felálló fül, csukafogazat, 2 mm-nél nagyobb pontyfogazat, kifejezetten erős stop-vonal, gubancosodásra, nemezesedésre hajlamos szőrzet, hosszú szőrrel fedett fej, rövid, simuló szőrrel fedett törzs; hosszú szőrrel fedett végtagok, rövid szőrrel fedett farok, nem fehér színű szőrzet, nagyfokú pigmenthiány a szabad testfelü­leteken, nyugalmi állapotban is az ágyék vonala fölé emelt farok.
A törzskönyvezésből kizáró ok: kanoknál a 65 cm-nél, szukáknál a 60 cm-nél kisebb marmagasság, vagy kanoknál 81 cm-nél, szukáknál 76 cm-nél nagyobb marmagasság. A túl nagy méretet azonban csak akkor kifogásolhatjuk, ha az mozgékonyságát károsan befolyásolja és szervezete laza. Nemkívánatos a 60 kg feletti testsúly sem.
A veleszületetten ingerlékeny, ideges vérmérsékletű egyedeket ne tenyésszük tovább.

A kuvasz tenyésztése. Ebben a fejezetben csak azokat a különleges eseteket érintjük, amelyek főleg a kuvaszra jellemzőek, vagy amelyekben a kuvasz eltérést mutat a többi kutyafajtától.
Fejlődése, tenyészérettsége. Középgyorsan fejlődő, nagytestű fajta. A fejlődési erély megnyilvánulása mindig szoros összefüggést mutat a takarmányozással, a tartással. A régi leírások a borjúnagyságú pásztorebekről tanúskodnak. Ma is szeretnénk, ha nagy lenne a kuvasz, de rendszerint az alacsony termet, a kis test ellen kell küzdeni a tenyésztőnek. E tény magyarázata igen egyszerű. A nyáj mellett a kölykök etetéséhez bőven akadt hús. Az volt a ritka eset, ha nem húst ettek. Ma étrendjük összeállítása éppen az ellenkező végletre fordult.
A nagytestű kutyakölykök étrendjéből az állati eredetű eleséget kihagyni nem lehet. An­nál több állati eredetű fehérjére van szükségük a kölyköknek, mennél nagyobb testűek lesznek, s mennél gyorsabban fejlődnek. Kezünkben van tehát a lehetősége annak, hogy az öröklött testnagyság keretén belül, milyen nagy kutyává fejlesszük a kölyköket.
Megfelelő takarmányozással a fajta standardméreteit könnyen elérhetjük, de ha a köly­kök etetése extenzív, ha nem kapnak elegendő állati eredetű eleséget, ha hiányt szenved­nek fehérjében, a nélkülözhetetlen aminosavakban, a kölykök lassan és rosszul fejlőd­nek, és kistestű kutyává válnak.

A kölykök kb. 9 hónapos korukban ivarérettek lesznek. Szabályképpen elfogadhatjuk, hogy az első ivarzáskor semmiképpen se vegyük tenyésztésbe a kuvaszt. Megjegyzendő, hogy lehetséges lenne ez a korai tenyésztésbevétel akkor, ha az 5. táblázatban meg súlynál valamivel többet, kb. 26 kg testsúlyt ekkorra elérne a szuka. Így már a fejlődésé nek ártalma nélkül tudná nevelni a kölyköket. Kuvasztenyésztésünknek azonban országos problémája, hogy a testnagyságot szeretnénk növelni. Ennek egyik feltétele a takarmányozás, a másik pedig, hogy az első ivarzáskor nem fedeztetjük a szukákat, nem 12-15 hónapos korban vesszük tenyésztésbe azokat. A túlságos megvárakoztatás - több ivarzás kihagyása - azonban nemkívánatos, mert esetleg a szaporodókét vallja kárát.

A kuvasz párosítása és az újszülött kölykök megítélése. A kevés egyedet számláló fajtáknak szinte minden egyedét ismerni lehet. Egy-egy kan hírnévre tesz szert, s főleg ennek foglalkoztatottságát szorgalmazzák. Ez a szokás helytelen, mert:
a) örökléstanilag nem mindig megalapozott a hírnév,
b) leszűkíti a tenyésztési lehetőségeket.
Ezért foglalkoztassunk több kant, de legyünk igényesek a kanok kiválasztásában, kipróbálásában. A kannal mindig javítani kell a szukákat, és vele szemben sohasen tünk elnézők.
A párosítás helyességét az utódok alapján bíráljuk el. Már a 2-3 napos kölykök urasak arra; hogy az idegen fajtabeütést, pigmenthibát mutató egyedeket ne hagyjuk meg - a kölykök milyenségéből következtethetünk vissza a szülők tenyészértékére is. Választásig megítélhetjük a fejformát, a szőrzetet, a fogsorív alakulását, a faroktartást, s ezek alapján ismét szelektálhatjuk a kölyköket. A kamaszkorú kölyköt - választástól ivarérettségig - ne szelektáljuk, hanem csak minél bőségesebben etessük.

Tartás, elhelyezés, ápolás. A kuvasz őrző munkáját legtöbben úgy vélik elősegíteni, hogy az őrzendő terület egy alkalmas pontján 1 1/2-2 méteres lecövekelt lánchoz kötik a kutyát. A kuvaszt így tehetetlenségre, tétlenségre kárhoztatják, s legtöbbször elvadulását is siettetik. E tartásmód azért is kifogásolható, mert a teljes kifejlődés előtt láncra kötött állat szervezeti felépítettsége kárát vallja a kiadós mozgás hiányának.
Az a legjobb tartásmód, ha szabadon mozoghat a kuvasz. Ha ennek akadálya van, akl kényszerhelyzetben, mint legjobbat, a futóláncos tartást alkalmazzuk. Tetszőleges távolságú két fa vagy oszlop között vastag drótot feszítünk ki, amelyen futókarika mozog. A futókarikához kapcsolódó forgókarikás lánchoz kötjük a kutyát. Arra ügyeljünk, hogy a lekötő lánc a tartófához, oszlophoz ne tekeredhessék. Ezért az oszlop előtt 2 m-re a dróton zárószemet, pöcköt alkalmazunk, amelyen a futókarika nem fér át. A járható területre úgy helyezzük a kutyaólat, hogy azt az állat megkerülni ne tudja, kényelmesen elhelyezkedhessék benne.
A kuvasz az elhelyezésre nem kényes. Tömött szőrzete, ellenálló szervezete miatt kül leges védelmet nem igényel. Számtalan megfigyelés tanúsítja, hogy csak szeles és zord időben fekszik a kutyaólba. Ólja ellenben tágas legyen. Zord télre tekintettel az ólat egy kisebb előtérre és egy nagyobb fekhelyre szokták osztani, alul átléphető magas deszkafallal.

A kuvasz a nem koloncosodó, merevebb szőrzete folytán könnyen tisztán tartató. A durva kefe az egyetlen ápoló eszköz, amellyel teljesen rendben tartható. A szőrápolás gyakorisága a szennyeződési lehetőségekhez alkalmazkodjék. Kerüljük a fésülést gyakori fürösztést, kefélést, mert a természetes és szép szőrformát tönkreteheti.
A kuvasz a hasonló testnagyságú kintúrfajtákhoz viszonyítva kisigényű. Ez a kis igényűség nemcsak a takarmányok mennyiségében, de a minőségben is mutatkozik - a kor igénytelenségről beszélünk, természetes, hogy a kifejlett egyedek igénytelenségét értjük alatta. A kifejlett kuvasz 1/4-1/3-dal kevesebb élelemmel beéri, mint az azonos súlyú egyéb fajta. A kukoricadarás, árpadarás, húsos keverék és a konyhahulladék szokásos napi munkájához elegendő. A kölykök etetése azonban bőséges legyen.

A kuvasz használata. A kuvasz eredeti használata, a nyájvédés, napjainkban már nem lehet tenyészcél. A házőrzés, nagy épülettömbök, majorságok, gyárak, fatelepek, építkezések őrzése azonban a kuvasznak igen jó munkaterülete. Bátorsága, félelmet nen­merő természete szinte az összes hasonló munkára számba jöhető fajta fölé emeli. Ha nagyobb területet őriz - gyár, majorság - úgy állandó ember, éjjeliőr, raktáros stb. jelenlétéhez kössük munkáját.
A karhatalmi szervek, de magánszemélyek is kiképezték személyvédésre és nyomozásra a kuvaszt. A fajta jól megállta a helyét. Bizonyos helyzetekben (határőrség) szőrszíne miatt nem használható, de ettől eltekintve sokkal szélesebb körű alkalmaztatást érde­melne, mint amennyire elterjedt.
A félreértés, a baj rendszerint abban van, hogy a német juhászkutya idomítása természe­tes dolognak tűnik, de a kuvasztól elvárják, hogy az már származásától fogva tudja kö­telességét. A kiképzés és az idomítás a fajta munkájának ellátásához, de a továbbneme­sítéshez is elengedhetetlenül szükséges.
Vaddisznóvadászatra disznóskutyának igen jó eredménnyel használták. E munkájában rettenthetetlen bátorsága nagy előnye. Szép formája, tetszetős szőrzete luxustartásra is alkalmassá teszi.