Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Erdelyi Kopo

 

Kép Testtömeg: 30-35kg

Marmagasság: kan 56-62cm, szuka 52-58cm

Színválaszték: Fekete rajzos, fekete rajzos fehér foltokkal

Ország: Magyarország
 
 
Munkakutya, kedvenc.
Származása, kialakulása. Õsi eredetű magyar vadászkutya-fajta. Eredete a magyar vizslával közös tőről fakad: a honfoglaló magyarok magukkal hozott keleti jellegű kopója keveredett a Kárpát-medencében élő őshonos kopófajtákkal. Az így kialakult pannonkopó Erdélybe került utódaiból a sajátos környezeti és vadászati viszonyok egy évezreden át alakították ki az erdélyi kopót. Egyes régebbi feljegyzések magyar kopó név említik. A kopózást előszeretettel űzték a magyar előkelőségek. Mátyás királynak, a Ráxócziaknak, Zrínyieknek kedvenc sportja volt. A múlt században Erdélyben Magyarországon több falkában tartották és tenyésztették. A fekete magyar kopó jellemzője a kitűnő szaglás és bátorság. Kiváló tulajdonságai miatt felhasználták a szlovák kitenyésztésénél. A huszadik században a kopózás sportja háttérbe került, így az erdélyi kopók száma is megritkult.

Az erdélyi kopó leírása.
Összbenyomás. Középnagy termetű kopófajta. Alakja fekvő téglalap. Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erős és izmos végtagjai, faroktűzése a közép-európai kopótípusra jellemző. Két változatban tenyésztették: az vadászatnál kedvelt, hosszúlábú erdélyi kopó marmagassága 55-65cm, a hegye használt, rövidlábú erdélyi kopóé 45-55cm. A két változat között az eltérés nagyságban, színben és a szőrben mutatkozik. A hosszúlábú változat leggyakoribb színe a fekete, szőrzete hosszabb, sűrűbb; a rövidlábú változat uralkodó színe a vörös.

Jellegzetes tulajdonságai:
élénk vérmérsékletű, de nyugodt, rámenős, könnyen tanítható kutyafajta. Szenvedélyes vadász. Lépése nem gyors, vágtája rendkívül kitartó, kitűnően hajtja és állítja a vadat. Jó csapázó, keresésre és vadelhozásra is használható. I közben magas hangon jelez. Eredményesen lefogja a vadat, és állóra ugat. Gazdájához ragaszkodó, támadóval szemben megvédi. A hosszúlábú inkább nagyvadra (medve, vaddisznó, hiúz stb.) alkalmas, míg a rövidlábú rókára, nyúlra használható legeredményesebben.

A testtájak ismertetése.
Feje hosszúkás, de nem elkeskenyedő, jellegzetes kopófej. Koponyacsontja széles, orra felé egyenletesen keskenyedik. Az agykoponyai rész enyhén a szemboltívek gyengén fejlettek. Az orrhát egyenes, az arcorri szöghajlat íve gyengén fejlett. Az ajkak fedik a fogsort. Fogazata erőteljes, egymásra illő, jól kifejlődött, erős agyarakkal. A metszőfogak ollósan záródnak. Szeme okos és komoly tekintetű. Alakja ovális, kissé ferdén metszett. A középnagy, barna színű szemen a szemhéjak jól zártak. A szemzugban piros kötőhártya nem látható. Orra; az orrtükör nem túl tompán metszett. Az orrnyílások tágak. Füle: középnagyságú, ráncosodás nélkül a pofához simulva lóg. Középtájon kiszélesedik, majd elkeskenyedik, de a fülvég kerekded. Előrehúzva eltakarja a szemet, de alig ér azon túl. Középmagasan tűzött. Nyaka: erőteljes, szügye felé szélesedő, izmos, középhosszú. A nyak alsó részén a bőr kissé ráncos. Kismértékű lebernyeg még megengedett.
Törzse: szügye széles, mellkasa jól fejlett, hosszú és nem túl mély. Marja kifejezett, hátvonala a mar mögött kissé hajlott. Fara enyhén csapott. A has csak gyengén felhúzott. A farok alacsonyan tűzött. Nyugalmi állapotban a combhoz és az alsó lábszárhoz simul. Végének egyharmada kissé felfelé görbül. A sarokcsonton 1-2 cm-rel túl ér. Tövénél erős, egyenletesen vékonyodó, de nem hegyes. Keresés és hajtó közben felemelve hordja, gyakran a hátvonal fölé kunkorítva tartja.
Elülső végtagja kissé meredek állású. Oszlopszerűen támasztja alá a törzset. Végtagá11ása közepesen széles. A mancsok gömbölydedek, jól zártak. A talppárna nagyméretű, kemény rugalmas. A körmök erősek és feketék.
A hátulsó végtag kissé hátraállított. A konc izmos, a comb közepesen izmos. A csánk mélyen helyezett, a szár rövid. A mancsok gömbölydedek, jól zártak. A talppárna nagyméretű a körmök fejlettek.
Színe: bőre pigmentált. A szabad bőrfelületek feketék. Az orrtükör szintén fekete, rövidlábú erdélyi kopó orrtükre sötétbarnás-vörös is lehet.
Szőre rövid, erős, egyenes, testhez simuló. A hosszúlábú erdélyi kopó szőre hosszabb, sűrűbb, tömöttebb. Szőrzete durva tapintású, fényes. A fedőszőrök között aljszőrök is vannak. Alapszíne fekete. Homlokán, mellén, mancsán és a farokvégén gyakori a fehér folt. A szemboltíven pont formájában, a pofatájékon, nyakon és a végtagokon is vörös sárga színű a szőrzet. A sárgásvörös szőrrel fedett testrészeken fekete pettyezettség található.
A rövidlábú erdélyi kopó szőrének alapszíne barnásvörös, a has felé és a végtagokon mindinkább halványuló árnyalattal. A homlokon, a mellen, a mancsokon a fehér folt szintén előfordul. A fehér foltok nem nagy terjedelműek.

Súlya: 30-35kg.

Az erdélyi kopó két típusa között kialakulóban van egy átmeneti, középnagy típus, amely színezetben inkább a hosszúlábú változat fekete alapszínét örökíti. A fajta egyedeinek megritkulását a vadászati mód eltűnése eredményezte, így a két speciális használati típus a hegyvidéki vadászatoknál használt rövidlábú kopóból és az erdőben használt hosszúlábú kopóból létrejövő középnagy kopótípus eredményesen felhasználható a megváltozott, új vadászati viszonyok között.